Előzmények:
A módszer kidolgozása a nyelvi portré (Busch 2018) kritikájából alakult ki. A módszer kidolgozója, Brigitta Busch szerint (2012; 2018) a portré olyan eszköz, amely betekintést adhat a mindennapi nyelvi gyakorlatokba és az egyes nyelvekhez vagy beszédmódokhoz való viszonyulásokba és ideológiákba a nyelvi repertoár vizuális ábrázolásának segítségével. A beszélők heteroglott repertoárjának empirikus lenyomataként értelmezett portré azonban több szempontból sem ad részletes képet a mindennapi gyakorlatokról, ugyanis (1) nyelvekről kérdez, azaz nem reflektál a résztvevők nyelvfogalmának rögzítettségére (vagy éppen rögzítetlenségére), hiszen nyelveken keresztül közelíti meg a nyelvi repertoár és a saját nyelvi élmény sokféleségét; (2) nem vesz tudomást a testképről mint vizuális látványnyelvi közlésről, így annak változatosságáról sem, mert egy előre megadott, sematikus testsziluetten kell jelölni a különböző nyelveket. A nyelvi portrékat eredetileg nyelvi tudatossággyakorlatként fejlesztették ki az oktatásban, amelyekben a résztvevők nyelvi repertoárjukat testsziluett segítségével mutatták meg. Ez a gyakorlat a következőképpen épül fel: elsőként a résztvevőknek egy papírra nyomtatott emberfigurába kell belerajzolniuk saját nyelvi portréjukat. Minden olyan nyelvet jelölniük kell, amelyhez bármilyen módon közük van (Krumm 2004; Busch 2018). Ezt a folyamatot pedig minden esetben egy interjú követi. A nyelvi portrék elkészítése során a résztvevők – annak ellenére, hogy éppen a beszédmódok fluiditásának és változatosságának vizualizációja a fő cél – a nyelvi komplexitást egymástól elválasztva, eltérő színekkel jelölik minden használt/beszélt nyelv esetében. Mivel a többnyelvűséget vizsgáló kutatások célja általában a heteroglott konstellációk feltárása, így véleményem szerint alapvetően szükségessé vált a nyelvi portré újragondolása.
Az SzNyP:
A saját vizsgálataim során már nem előre megadott, túlsematizált és férfiasított sziluetteket használtam fel; valamint az első rajzot kibővítettem még két másikkal az interjúhelyzet előtt. Ezzel lehetőség nyílt a résztvevők beszédmódjainak vizsgálatán túl a szociokulturális és nemi kérdések elemzésére.
A szociokulturális nyelvi portfólió akár a tanórák alatt is felvehető kutatási módszer, a szükséges időtartam életkortól függ, kiskamaszokkal és kamasz diákokkal a rajzok elkészítéséhez összesen 90 perc, tehát két tanóra elegendő. A rajzokat követő interjú hossza 20–45 perc.
A szociokulturális nyelvi portfólió négy szakaszból épül fel. Elsőként a három rajzot készítjük el, melyek 5 élethelyzetre vonatkoznak (lásd alább), majd lezárásként egy kiscsoportos megbeszélés keretein belül mesélnek a résztvevők a munkájukról, megnézhetik a többiek alkotásait, és közösen értelmezzük a vizuális megjelenítés technikáit és megoldásait. A módszer lépései a SzNyP módszere c. menüpontban olvasható.
Felhasznált irodalom:
Busch, Brigitta 2012. The Linguistic Repertoire Revisited. Applied Linguistics 33/5: 503–523.
Busch, Brigitta 2018. The language portrait in multilingualism research: Theoretical and methodological considerations. Working Papers in Urban Languages and Literacies 236: 1–13.
Krumm, Hans-Jürgen 2004. Language policies and plurilingualism. In: Hufeisen, Britta–Neuner, Gerd (eds.) The Plurilingualism Project. Tertiary Language Learning – German after English. Council of Europe Publishing. 35–49.